Kreatív telefonleejtés

A kreativitás egy olyan dolog, ami akkor működik igazán, ha nem erőltetik. De amint azt mondják: na, gyerünk, légy kreatív! – na onnantól kezdve ki is van ölve a kreativitás legcsekélyebb lehetősége is.

Az igazi kreativitásnak kell, hogy legyen némi spontaneitása, illetve az, hogy az ember öntudatlanul adja ki magából azokat az ötleteket és elképzeléseket, amelyekre utólag bátran mondhatja, hogy na, ez de kreatív lett.

Példának okáért, amikor kicsi voltam még, egészen kicsi fiú, nagyon jókat tudtam én játszani egy darab bottal is, mert a fantáziám megengedte, hogy az a fadarab ne fadarab lehessen, hanem géppuska, varázspálca, kard, lézerkard, bármi. Ám ha a szüleim akár egyszer is azt mondták volna, tessék, itt egy bot, játssz vele, légy kreatív, használd a fantáziád – na onnantól kezdve a nyakamat teszem rá, hogy nem tudtam volna mihez kezdeni vele, és unatkoztam volna.

Különböző egyetemeken vannak olyan specializált szakok, ahol kifejezetten a kreativitásra fókuszál a tanítás, és próbálnak lehetőséget adni arra, hogy különböző területeken is a legötletesebb tartalmakat gyárthasd le.

Onnan tudom, hogy én is ilyen szakra járok, és bizony hétről hétre kapunk olyan projektfeladatokat, amiknél rendre elhangzik a felszólítás: legyetek kreatívak.

Szóval ez a kérés engem egy kicsit mindig lelomboz, mert nálam nem így működik a dolog. Példának okáért az egyik stilisztikai készségeket fejlesztő órán, ha a tanár egy megadott kulcsszó vagy téma alapján írattat velünk novellát, az enyém mindig pocsék lesz. Nem tudok rendesen történetet faragni, nem tudom elvont gondolatokat összefűzni, mert folyton csak a megadott téma körül forog az agyam. Bezzeg, amikor az volt a feladat, hogy szabadon írjunk történetet, amiről csak jónak látjuk, ki is emelte az összes közül az én történetem, hogy az sikerült a legjobban.

És szentül hiszem, hogy ezzel nem csak én vagyok így, sőt, sok embert ismerek – már csak a szaktársaim között is –, akik hasonlóan vélekednek erről a dologról.

Múltkor, amikor egy fiktív brandet kellett alapítanunk órán, a tanár elképzelése az volt, hogy megversenyeztet minket. Megadott egy képszerkesztő programot, amit mindenkinek le kellett töltenie az okos telefonjára, és azt mondta, szimuláljunk egy éles gyakorlatot, mintha éppen versenyben volnánk egy nagyon jól fizető állásért.

A feladat az: képzeljük el, hogy weblap designer állásra jelentkezünk, és visszahívtak mindenkit az interjú után. A vezetőség kérése az, hogy nagyon gyorsan kell egy logó a cégnek, amit kitehetnek a weblapra, erre azonban annyira kevés az idő, hogy telefonról kell megszerkesztenünk. Akié a legjobb, azt veszik fel.

És gyerünk. Az óra ketyegett, és félórát kaptunk rá összesen.

Na, hadd ne kelljen mondanom, mennyire voltam kreatív. A harminc percről szerintem húszat biztos azzal töltöttem, hogy gondolkodtam, mi legyen a logó.

Végül, amikor eszembe jutott egy teljesen ötlettelen elképzelés, rájöttem, hogy alig van időm, ezért mint az állat, olyan gyorsan kezdtem el szerkesztgetni.

Na, de meg is lett ám a hatása ennek a sietségnek, mert a nagy logószerkesztésben annyira bizonytalanul vettem a kezembe a Honor telefonomat, hogy az a második meghúzott szegélyvonallal ki is esett a kezemből, le a földre, jó nagy csattanással, hogy mindenki rám figyeljen.

Hát azt hiszem, ezt az állást nem kapnám meg.

A telefonom kijelzője bánta a rendkívül kreatív álláshirdetéses játékot. Legalább abban egy kicsit kreatív lehettem, hogy a netről kiválasszam a megfelelő Honor szervizt, ahová bevihetem a mobilom.

Szerencsére meg is találtam egyet, ahol rengeteg más márka mellett – jó tudni, hogy van még olyan üzlet, ahol nem egy márkára szakosodnak, hanem minddel foglalkoznak – Honor termékeket is javítanak. Az árban hamar megállapodtunk, mert kiderült, hogy a sérülés mértékétől függ, ami nálam azért nem volt annyira vészes.

És ami a legjobb volt, hogy az én készülékemhez (Honor 8 pro) éppen volt raktáron kijelző, így nem is kellett várnom, amíg a külső raktárból berendelnek egyet, szóval a csere viszonylag gyorsan lezajlott.

Na tessék, így, hogy nem volt feladat a kreativitás, egész ügyesen megtaláltam a legjobb Honor szervizt, mert azt hiszem, tényleg nem fordulhattam volna jobb üzlethez ebben a témában.

Úgyhogy nem kaptam meg végül a fiktív állást, és ez egyébként bármennyire is rosszul hangzik, azért egy intő jel volt, hogy van hová fejlődnöm.

Mert a kreativitás ugyan tényleg nem mehet varázsütésre, de azért lehet fejleszteni a gondolkodásodat, hogy nyitottabb legyél új ötletekre.