Jacuzzi: az igazi ihletadó

Festőként, a 21. században, nem olyan könnyű az ember élete.

Boncolgathatnám hosszú utam történetét, de most nem ennek szentelném írásomat.

Inkább azt akarom vele lefesteni, hogyan tudok működni, ebben a nem egyszerű kreatív versenyhelyzetben.

Már gyerekkoromban is a rajzolás volt az életem, így nem is volt kérdés, hogy festő leszek.

Soha, egyetlen percig sem bántam azt, hogy ezt a pályát választottam, még akkor sem, mikor nehéz, ihlet nélküli időszakaim voltak.

A leggyakoribb kérdés, amit feltesznek nekem, hogy honnan merítem az ötletet, hogyan döntöm el, hogy mit festek.

Más festők titkolják a módszerüket, de én nagyon szívesen megosztom a módszeremet.

Nekem is voltak olyan időszakaim, amikor nehezebben ment, mikor begörcsöltem, ha egy képpel készen voltam, és gondolkodnom kellet, mi legyen a következő.

Van, akinek egy séta jön be a parkban, van, aki az embereket figyeli, és attól szállja meg az ihlet.

Én nagyon furcsa módon találtam meg a saját módszeremet, de nagyon jól működik.

Úgy történt, hogy egy hétvégén meghívást kaptam egy házibuliba egy ismerősöm ismerőséhez.

Nem volt túl sok kedvem megjelenni, de végül rávettek és elmentem.

Mikor beléptem, az első, amit megláttam, egy óriási jacuzzi volt.

Rögtön tudtam, hogy nekem ezt ki kell próbálnom.

Beültem, és azonnal elkezdtem lelazulni.

Ahogyan lazultam, egyből vízióim lettek mindenféle képekről.

Hirtelen nem is tudtam hova tenni, hogy mi történik, de később rájöttem, hogy nem korábban látott képek jelennek meg előttem, hanem ezek új, megvalósításra váró ötletek.

Két dologban lettem biztos azon az estén.

Az egyik, hogy a következő két hónapban pontosan tudom, mit fogok csinálni, a másik, hogy azonnal be kell szereznem egy jacuzzit otthonra.

Szerencsére, ma már ez nem egy megvalósíthatatlan elképzelés, ha jól emlékszem, két héten belül egy jacuzzi díszelgett a teraszomon.

Minden nap használtam, szinte fizikai fájdalmat okozott kimászni belőle.

Egy dologról iszont nem volt tudomásom.

Mivel művész ember vagyok, a gyakorlati dolgok tőlem távol állnak.

Nem gondoltam rá, hogy ha csak használom, és nem tisztítom, nem tartom karban a pezsgőfürdőmet, az el is romolhat.

Ami megtörténhet, az persze előbb-utóbb meg is történik.

Egy alkalommal beszálltam, már teljesen ráhangolódtam az élményre, megnyomtam a gombot, de nem indult el a varázs.

Teljesen bepánikoltam.

Azonnal felhívtam a kivitelező céget, de azt mondták, leghamarabb másnap tudnak eljönni, megnézni.

Életem leghosszabb éjszakája volt.

Annyira féltem, hogy teljesen tönkrement, hogy nem is aludtam egész éjjel.

Másnap persze megjelent a brigád, és megkezdődött a jacuzzi javítás.

Szerencsére időben elkaptuk a dolgot, és nem volt nagy baja, de azóta minden hónapban kihívom a csapatot, hogy nézzék meg a jacuzzit, ellenőrizzék, nincs-e eldugulva, és ha már itt járnak, tisztítsák is ki.

Elképesztő nyugalommal tölt el, hogy folyamatos felügyelet alatt van a „kicsikém”.

És persze, azóta sem telhet el úgy nap, hogy ne használja, hogy ne merítsek ihletet, hogy ne vizionáljak, alkossak, fessek.